Annyira fáj, hogy nem érzem

7 éves koromig ide-oda csapódtam. Neveltek a kereszt szüleim, voltam intézetben, nevelő szülőknél, majd 7 évesen végleg a biológiai szüleimnél. Mivel nevelő szüleim szerettek, Őket tartottam igazi szüleimnek, így úgy éltem meg, hogy biológiai szüleimhez visszakerültem, hogy eldobtak maguktól. 8 évesen már bizonyos voltam arról, hogy igazi szülők nem bánhatnak úgy a gyerekükkel, mint a biológiaiak velem…. Tovább »

Az emberi test nagyon sokat kibír. Nem is gondolnánk. 8 évesen még sírtam a veréseknél, még be is pisiltem sokszor a félelemtől. 9 évesen próbálkoztam a sírással, de csak torz hang jött ki belőlem, könnyem már nem volt. Aztán már hangot sem tudtam kiadni, csak lélekben elmenekülni onnan. Igen, lélekben. Mert amíg a lélek küzd,… Tovább »

Már napok óta alig ettem valamit. Éhes voltam nagyon, de tudtam, hogy ez nem tart sokáig, mert az éhség egyszer csak elmúlik, s utána jön a gyengeség, az hogy nehezen tudok koncentrálni, figyelni. Egy idő után még a szédülés is elmúlik. Legjobban a folyadék hiányzott. Abban reménykedtem, hogy este fürödhetek és akkor ihatok a fürdővizemből…. Tovább »

Egyszerűen nem bírok szabadulni sem a szagtól, sem az emlékektől, a látvány is üldöz. Amikor odahajolt, hogy melleimet a szájába vegye, nem csak ez, hanem a hajának bűze is iszonyattal telített el. Szőke hajában egy szál őszhajszál sem volt, pedig már jócskán taposta a negyvenet. De mégis a szőkeséget elszínezte a sok cigaretta füstje, mely… Tovább »

Sokat küzdök a gyerekkori énemmel, s mindazzal, ami akkor történt. Tudom, rengetegszer mondták már nekem, hogy felejtsem el, lépjek ki a múltból, de nem tudok. Van az a mennyiségű szenvedés, amin nem lehet egyszerűen átlépni, mintha meg sem történt volna. S van az a mennyiségű szenvedés, ami annyira megkeményíti a lelket, hogy a könnyek befelé… Tovább »