Annyira fáj, hogy nem érzem

talán így kell lennie… képtelen, KÉPTELEN vagyok a lelkemről a láncot ledobni. Annyira szorít, annyira fáj és annyira rabságban tart. Már nem kapok levegőt, már alig pihegek. Fuldoklok a mocsokban, mit magamnak okoztam, mert egyszerűen képtelen vagyok a láncot leverni magamról. Hát eljött ez is.  Jobb lesz így, tudom. Édes kicsi Borsószemem, sokáig fogsz rám… Tovább »

Ez a hideg, fagyos téli nap is úgy kezdődött, mint a többi, mégis minden kicsit más volt. A kisgyermek indulásra készen állt. – Életke, mit szólnál, ha ma elkísérnélek az iskolába?- kérdezte az anya. – Ma nem dolgozol? – Nem, szabin vagyok.- felelte mosolyogva. – Az jó, akkor gyere Mami. Az iskoláig vezető 15 perces… Tovább »